Ez a bejegyzés kicsit olyan lesz, mintha előre innék a medve bőrére, ugyanis ajánlani fogok egy szakácskönyvet, amit még egyszer sem próbáltam ki, mivel Zsófi, az ételek leendő kóstolója egyelőre nem áll készen a feladatra, tudniillik csak négy hónapos.

Na de a tárgyra térve, amennyiben valaki kezdő anyuka, biztosan jó szolgálatot tesz majd neki a Babakonyha - A világ legjobb receptjei című könyv. Aki józan paraszti ésszel éli az életét és kicsit jártasabb a konyhai munkálatok terén, csöppet szájbarágósnak érezheti a bevezetőszövegeket, amelyekben többször is kihangsúlyozzák, mennyire más az, amikor a gyerekünk otthon készített friss ételt ehet a bolti pépek helyett, ráadásul különösebb készségek sem kellenek az elkészítésükhöz - ezekre bólintsunk egyet, és lapozzunk az érdekesebb részekhez.

Most tényleg sikerült egy kincset kihalásznom a dohos kramancok közül, pontosabban a nyitrai zsinagóga melletti régiségbolt legalacsonyabb árfekvésű árukészletében akadt valami, ami csak rám várt. "De ez ám magyarul van írva!" - mondja az eladó, és miután tisztázzuk, hogy komolyan el akarom vinni azt, ami eddig senkinek sem kellett, utamra enged az áruval.

Újfent elkapott a grill- és a hamburgerláz, ami ezúttal egy zsemleösszehasonlításban teljesedett ki. Egy gyors ebédhez gyorsan vettünk az üzletben egy csomag hamburgerzsemlét, másnap pedig, egy ráérősebb ebéd keretén belül otthon sütöttünk zsemléket a hamburgerekhez, így a helyzet tálcán kínálta magát, kiváló alkalom kerekedett egy házi vs. bolti bejegyzéshez. (Megj.: nem kell messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy 1. (fél)készételt vettünk, 2. ugyanazt ettük egy egész hétvégén :))

Nyitrán gyakran megálltam egy cifra falú, rózsaszínre festett régi épület előtt az óvárosban, és minden alkalommal arra gondoltam, hogy ez a hely valóban nem is lehetne más, csak cukrászda. Micsoda kedvesen giccses békebeli bája van az egésznek, fehér ablakok és épületdíszek, puncsos fal, rajta pedig a felirat: Cukráreň. Aztán egyszer eljött a megfelelőnek tűnő alkalom, és bementem. Nyolcvanas évek elejét idéző bútorok, pultok, asszonyok, sütemények, mindez 2009 táján. Nem volt kivétel, az egész helyet gondosan összehangolták, de valamiért mindenből csak a középszerűnél rosszabb elemeket válogatták oda. A sütemények és torták esetében ez különösen hátrányos.

Mindenki ismeri az öreg klasszikusokat:

A „dobos“ szeletnek nevezett tétel főbb jellemzői a száraz, fehér tésztalapok közé egyenletlenül felvitt műanyagízű és barnásszürke színű krém. Sötétbarna, néha ropogós, néha pedig puha massza fedi az egészet.

A francia krémes neonsárga és fehér, ízét talán pudingpor és növényi zsiradékból előállított tejszín jellegű anyag adja. Alját elázott csomagolópapírra emlékeztető lapok alkotják, a tetején pedig ugyanezen lapok találhatóak a fent említett barna masszával borítva.

Gyümölcsös sütemények az év minden napján konzervgyümölcs felhasználásával készülnek, melyek általában a nálunk széles körben elterjedt és népszerű kivi, mandarin, esetleg ananász. Gyakran találkozni szottyadt, barnásszürke eperrel is. A gyümölcsös sütemények konzervgyümölcsei kivétel nélkül zselatinban merülnek el.

Az ilyen nagy öregek közé tartozik még a puncsos szelet, gesztenyés/kókuszos/diós rolád és a Sacher-, Eszterházy- vagy egyéb nagynevű torta, amely sosem hasonlít az eredetire.

Olvasd tovább az írásunkat a Közbeszéd blogportálon »

Az alábbi értetlenkedésem témája már hetek óta kavarog a fejemben, és bízom benne, hogy most sikerül egy egésszé gyúrnom, és még hiteles is lesz annak ellenére, hogy az ősz elmúltával a blogon nem sok téli zöldséges recept jelent meg.

Naschmarkt, Bécs, 2012. ősz

Feltűnt, hogy anyu paradicsomot és fejes salátát vásárol decemberben. Később az üzletekben már az is feltűnt, hogy mások is ezt vásárolják kiegészítve némi paprikával is. Gyerekkoromban persze ez még nem volt így, a szüleim gyerekkorában pedig minden kétséget kizáróan még csak a gondolata sem merült fel a téli paprikának, mostanra viszont a helyzet falun is elég gyatrának tűnik. Rövid eszmecsere után tisztáztuk - anyu meg én -, hogy ez tényleg értelmetlen, annak a rózsaszín kemény paradicsomnak se íze, se sok tápértéke nincsen, egyszerűen megszokásból eszik, merthogy valami zöldség azért mégiscsak kell az asztalra ilyenkor is.

Szeretném, ha ez csak egy felejthető, két generáció közti őrült kitérő lenne a táplálkozáskultúránkban, és az én gyerekeimnek már nem lenne igényük epret, barackot, zöldsalátát vagy paradicsomot fogyasztani ilyenkor. Ugyanis akárhogyan is közelítem meg a témát, nem látom szükségét és értelmét a nyári zöldségek fogyasztásának akkor, amikor a természet egy szintúgy változatos téli zöldségrepertoárral is szolgál.

Tesco, Galánta, 2012. ősz

Káposzta, cékla, répa, petrezselyem, paszternák, tök, zeller, krumpli, kel, kelbimbó, póréhagyma, fokhagyma, lencse, bab, alma, dió, mogyoró, gesztenye, csipkebogyó, mák, savanyúságok, nyáron eltett befőttek, aszalt gyümölcsök, szárított gombák, vagy különböző magok csírái szerintem egészen vátozatos étrendet tudnak nyújtani télen. Néhány szupermarketben tett látogatásom viszont eléggé elbizonytalanított. Úgy érzem igazságtalanul háborgok mások szokásain néhány láda céklával, zellerrel, tökkel meg almával a pincénkben, ami a saját kertünkben termett, ha az egyszeri városlakó a környezetemben csak import paprikához tud hozzájutni. Végigjártam a szomszédos város beszerzőhelyeit, és - hogy a kereslet hiányában vagy más oknál fogva, nem tudom - azt láttam, hogy felénk nem kapható kelbimbó, cékla, tökfélék, nem kínai penészes gesztenye, ellenben egy adott helyen hétféle paprika és kétféle paradicsom közül lehetett válogatni. A paprika- és paradicsomválasztékot önmagában még nem tartanám ellenséges jelenségnek, de az idényzöldségek hiányában már-már félelmetesen műen hatnak. Naivan még bízom benne, hogy nem országos jelenségről van szó. 

Szóval továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy mindent a maga idejében fogyasszunk, de ilyen körülmények közt azt is megértem, hogy a Tesco vér és harc nélküli forradalommal átvette a nép evéskultúrája feletti hatalmat, és most Szlovákia lakossága teljesen önkéntesen, a decemberi paradicsom vitamintartalmába vetett hittel megduplázza az éves paradicsomfogyasztását. Ez nyilván egy előkelő helyhez juttat majd minket az uniós statisztikákban is.

Amennyiben valaki úgy gondolná, hogy a gesztenye csak sütve jó, a cékla befőttnek való, és a zellert sem tudja hogyan beépíteni az életébe, jöjjön vissza a következő hetekben, elkezdünk dolgozni a probléma orvoslásán, és olyan téli receptekkel jelentkezünk majd, amik garantáltan szezonálisak és finomak is.