Úgy gondolom, a tökkrémlevesek igazi reneszánszukat élik felénk, ami egész örömteli hír. Emlékszem, gyerekkoromban még csak a tepsin sütés volt az egyetlen társadalmilag elfogadott elkészítési mód, sőt, akadtak olyanok, akik meglepődve hallgatták, hogy a tök fogyasztásra is alkalmas, és nemcsak az állatok számára. A blog tökszezonnyitójaként tehát következzen az én egyik változatom: a körtés-kókusztejes.

Hozzávalók (kb. 2 l leveshez):

• 1 közepes sütőtök (2 kg)

• 2 körte

• 1 kisebb hagyma (vagy salotta, mivel az kissé édesebb)

• 2 gerezd fokhagyma

• 1 ek. vaj

• 2-3 dl víz

• 2,5-3 dl kókusztej

• őrölt erőspaprika

• szerecsendió

• bors

• tört mogyoró levesbetétnek

1. A tököt félbevágjuk, kanállal kikaparjuk a magjait, és 190 fokon egy órát sütjük. Maga a leves alig negyed óra alatt elkészül, ideális gyors ebédnek vagy vacsorának, ha előre elkészítjük hozzá a tököt. 
2. Kb. egy óra elteltével mogyorót szórunk egy tepsibe (két maréknyit), és miután kivesszük a tököt, 6-7 percig sütjük a mogyorót is, ezátal könnyen eltávolítható a barna héja, és illatos, pirított lesz. Kissé megtörjük őket levesbetétnek, és félretesszük.
3. Vajat, aprított hagymát és fokhagymát szórunk egy fazékba, és hagyjuk, hogy az olvadó vajban lassan megpiruljanak. Öt perc után hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott körtéket, valamint kikanalazzuk a héjából a sült tököt, és azt is a fazékba tesszük. Öntsük fel kevés vízzel (sűrű, főzelékállagú legyen), és hagyjuk pár percet főni.
4. Én édes-csípős vonalon haladtam fűszerezéskor, így két kiskanál erőspaprikát és tört borsot szórtam hozzá, valamint fél szerecsendiót reszeltem bele. A fűszerezés azonban teljesen szubjektív pontja a főzésnek, volt, aki a sót hiányolta a levesből, így a javaslatom a következő: főzés közben kóstoljuk az ételt, és ízlésünknek megfelelően állítsunk rajta a nekünk tetsző fűszerekkel.
5. Lemixeljük, végül kókusztejjel felöntjük, hogy illatos és krémes legyen, ezen a ponton már főzni sem kell. Tört mogyoróval tálaljuk.

Mindemellett szemet gyönyörködtető, valahányszor felvágok egy céklát, percekig csodálom a mintázatát és az intenzív színét. Hirtelen nem is tudnék szebb zöldséget mondani a céklánál, sajnálom, hogy felénk többnyire csak felkockázzák és konzerválják. Kár érte.