Több hónapnyi kihagyás után az ember azt sem tudja, hol kezdje, magyarázattal a távolmaradásért, vagy magyarázattal a visszatérésért :) A Pátria Rádiótól kértek fel minket a napokban, hogy készítsünk egy anyagot a Főzőcske című műsorba (ahol egyébként szerepeltünk már a bodzafagyival, a vörösboros rizottóval vagy a pizzatészta felhasználási lehetőségeivel), és a felvétel után adódott az ötlet, hogy ez már valójában egy kész poszt, akár ki is tehetnénk. Ez a visszatérés része.
Ami a távolmaradást illeti, igazán prózai okok miatt álltunk le. Házat terveztünk és építünk, gyereket nevelünk, és olyan életszakaszba jutottunk, mikoris az embernek nem áll rendelkezésére szabadidő, de ha mégis, azt alvásra fordítja, és a blog sajnos mindennek az áldozata lett. Amit azonban ezen felül szeretnénk megosztani, az a blogolás folyamata maga: egy poszt megírásához kell egy jó recept, azt ki kell kísérletezni, beszerezni a hozzávalókat, lefőzni, tálalni, beállítani a fotózáshoz, jó fényviszonyok kellenek (=délelőtt vagy kora délután kell elkészülnie az ételnek), kellékek kellenek, a fényképekhez utómukálatok kellenek, végül pedig az egészet le kell írni, de ez így együtt minimum egy egész napos, megállás nélküli munka. Nem panaszképp írom, csak szeretném, ha mások is látnák, hogy egy-egy bejegyzés mögött mennyi munka áll, és ezt mindeddig pusztán önszorgalomból, a móka kedvéért csináltuk, és persze amennyire tőlünk telik, csináljuk továbbra is. Most már viszont folytassuk a hagymákkal:
Az influenzaszezonban igazán kifizetődő megpróbálkozni egy-egy hagymaleves megfőzésével. Az általam készített leveseknek két állandó alkotóelemük van, ez pedig úgy fél kiló hagyma és egy liter erős, átszűrt húsleves. Ez a két hozzávaló már önmagában is elég ütős, mind ízileg, mind pedig a megfázással szemben, de ha ügyesek vagyunk, és szánunk némi időt a finomhangolásra, igazi műremeket alkothatunk.
Ami a távolmaradást illeti, igazán prózai okok miatt álltunk le. Házat terveztünk és építünk, gyereket nevelünk, és olyan életszakaszba jutottunk, mikoris az embernek nem áll rendelkezésére szabadidő, de ha mégis, azt alvásra fordítja, és a blog sajnos mindennek az áldozata lett. Amit azonban ezen felül szeretnénk megosztani, az a blogolás folyamata maga: egy poszt megírásához kell egy jó recept, azt ki kell kísérletezni, beszerezni a hozzávalókat, lefőzni, tálalni, beállítani a fotózáshoz, jó fényviszonyok kellenek (=délelőtt vagy kora délután kell elkészülnie az ételnek), kellékek kellenek, a fényképekhez utómukálatok kellenek, végül pedig az egészet le kell írni, de ez így együtt minimum egy egész napos, megállás nélküli munka. Nem panaszképp írom, csak szeretném, ha mások is látnák, hogy egy-egy bejegyzés mögött mennyi munka áll, és ezt mindeddig pusztán önszorgalomból, a móka kedvéért csináltuk, és persze amennyire tőlünk telik, csináljuk továbbra is. Most már viszont folytassuk a hagymákkal:
Az influenzaszezonban igazán kifizetődő megpróbálkozni egy-egy hagymaleves megfőzésével. Az általam készített leveseknek két állandó alkotóelemük van, ez pedig úgy fél kiló hagyma és egy liter erős, átszűrt húsleves. Ez a két hozzávaló már önmagában is elég ütős, mind ízileg, mind pedig a megfázással szemben, de ha ügyesek vagyunk, és szánunk némi időt a finomhangolásra, igazi műremeket alkothatunk.
Az alaprecept a következő:
Egy vastagabb aljú levesesfazékban vajat és olívaolajat olvasztok, összesen 60 grammnyit, majd ebben megfonnyasztom és megpirítom a vékonyra felszeletelt hagymákat. Ez negyed órát vagy akár hosszabb időt is igénybe vehet attól függően, hogy mekkora fazékkal dolgozunk, ill. mennyi hagymából főzzük a levest éppen. A lényeg, hogy a hagyma összeessen, megpuhuljon, majd végül aranybarnára piruljon. Időről időre keverjünk rajta egyet, nehogy leégjen. A lényeg a szín, amint a hagyma nagy része gusztusosan megbarnult, szórjuk meg 1 evőkanál simaliszttel, alaposan keverjük el, pirítsuk egy kicsit, majd öntsük fel a húslevessel. Fontos, hogy a húsleves forró legyen, mivel a hideg leves lényegesen lelassítja a főzési folyamatot. Fedő alatt közepes lángon fél órát főzzük. Ezalatt kenyeret, vagy ideális esetben bagettet szeletelünk és sajtot reszelünk. A kenyérszeleteket megpirítjuk, majd levesszük a levest a tűzről és kis tálakba töltjük. A levessel megtöltött tálak tetejére kerülnek a pirított kenyérszeletek, és az egészet gazdagon megszórjuk sajttal. Ha autentikus francia hagymalevesre vágyünk, vásáruljunk comté sajtot, ha ez nem lehetséges, bármilyen zsíros, gyorsan olvadó sajt megteszi. Sütőben grill fokozaton vagy 240 fokon rásütjük a sajtot, és azonnal, forrón tálaljuk.
Szerintem már ez az alaprecept is kellően melengető és ízletes, de könnyen fokozhatunk rajta. A liszt például elhagyható - ennek egyetlen szerepe egyébként csak a sűrítés. Helyette fél-másfél deci száraz fehérborral felönthetjük az épp megpirult hagymát, ez egyrészt megtisztítja a fazekat az odakapott részektől, másrészt új ízt visz a levesbe. Hagyjuk, hogy a bor egyharmada elpárologjon, és ezután folytassuk a receptet a húslevessel.
Izgalmas ízű hagymalevest készíthetünk, ha a hagymához gyömbért vagy csilit reszelünk, esetleg mindkettőt. Az állagát is tetszésünknek megfelelően alakíthatjuk, én például jobban szeretem krémleves formájában. Ilyenkor a megfőtt levest alaposan leturmixolom, és úgy kanalazom a kis tálakba, majd erre adagolom a pirítóst és a sajtot. A pirítóst akár be is dörzsölhetjük fokhagymával.
Az új kedvencem azonban egy igazán elegáns változat. A kész hagymalavest leturmixolom, és egy szűrőn keresztül egy tiszta fazékba öntöm. Mindezt azért teszem, hogy egy selymes, folyós levest kapjak, amibe egy-két kanál tejszínt is keverek. Ettől krémesebb lesz az íze, világosabb lesz a színe, igazi remekműnek hat már ránézésre is. A tányérok közepére egy szelet pirított bagettet teszek, erre egy ugyanakkora méretű kecskesajt darabot és friss kakukkfüvet. A tányért közvetlenül a fogyasztás előtt töltöm meg óvatosan a levessel. A friss kecskesajt és a krémes hagymaleves fantasztikusan passzolnak egymáshoz, a pirított bagett vagy krutonok pedig nagyszerűen ellensúlyozzák ezt a krémességet.
Ha már a hagymalevesekről van szó, úgy érzem megkerülhetetlen a fokhagymaleves receptje is. Én általában ebből is krémlevest készítek, és hogy a levesem ne legyen túl híg, két-három vöröshagymával indítom ezt a receptet is. Pont mint a hagymalevesnél, a fokhagymaleves készítésekor is vaj és olívaolaj keverékén megfonnyasztok majd aranyszínűre pirítok két nagyobb vagy három kisebb fej, vékony csíkokra vágott vöröshagymát. Ha megfelelő színűre pirultak, hozzájuk adom a négy-öt fej sült fokhagymát. Ez az egész recept alapja szerintem, hogy a fokhagyma ne nyersen kerüljön a levesbe, hanem megsütve. Ehhez 180 fokos sütőbe teszem a fokhagymafejeket egészben, úgy, ahogy vannak, és mikor már pirult lesz a héjuk, kiveszem őket. Sülés közben megpuhulnak, és viszonylag könnyen kinyomhatóak lesznek a héjukból. Az ízük pedig markáns marad, de mi nem leszünk szagosak tőle, ha elfogyasztjuk a levest. Szóval a sült fokhagymagerezdeket is hozzáadjuk a megpirult hagymához, az egészet felöntjük forró hús- vagy zöldséglevessel, legfeljebb 30 percig főzzűk, és leturmixoljuk. Kis cipókban tálalva igazán rusztikus hangulatú ebédet kerekíthetünk belőle.
- február 11, 2015
- 0 Comments
