A spenótról mindig a főzelék jut eszembe. Sőt, ahhoz képest, hogy falun nőttem fel, meglehetősen szégyellnivaló a tény, hogy tizenegynéhány éves koromig azt sem tudtam, hogy a spenót valamimiféle növény, és hogy abból lesz az a zöld kása, amit a vastartalmára hivatkozva minden gyereknek akarata ellenére be kell nyomnia az utolsó cseppig. Minden bizonnyal van a közétkeztetésnek (és a múlt rendszerből ránk maradt konyhai szokásoknak) egy jelentős negatívuma, mégpedig, hogy sokakkal egy életre megutáltattak bizonyos ételeket vagy alapanyagokat. Az ilyen nagy klasszikusok közt is dobogósak a paradicsomos káposzta, a tökfőzelék és a spenótfőzelék.

Pedig az elgondolás nem rossz. Főzeléket készíteni tökből vagy spenótból egész jó ötlet, ami aztán végül a zöldség felismerhetetlenre főzésénél és a rántásnál siklik ki. Aki viszont találkozott már a spenóttal nyers állapotában, nagyobb bizalmat szavaz meg neki a jövőben. Gyönyörű élénkzöld levélkék, amelyek semmilyen kezelést nem igényelnek, csak összeforgatjuk pár másik alkotóelemmel, és kész is a saláta. A hagyományokat megtartva azért kerül rá tojás is.

1. Kb. egy liter vízhez 2 kanál ecetet adunk, és felteszünk forrni.
2. Felszeleteljük a gombát, forró serpenyőbe szórjuk a vajjal együtt. Egy-két perc alatt aranybarnára sül, ekkor kicsit sózzuk és borsozzuk. 
3. Egy nagyobb tálba szórjuk a megmosott spenótleveleket, a felkokázott almát és a nagyobb darabokra tört diót.
4. Mikor a víz felforrt, lejjebb vesszük a lángot, a tojást óvatosan felütjük egy kis tálba, a vízen keverünk párat, majd szinte a víz felszínéről belecsúsztatjuk a tojást az örvénybe. 3-4 perc alatt megfő a fehérje, a sárgája viszont gyönyörűen folyós marad. 
5. Az öntet hozzávalóit egy kis tálban összekeverjük, beleszórjuk a felaprított snidlinget is.
6. Összeállítjuk a salátát: a spenótot alaposan összekeverjük az öntettel, tányérokra szedjük, megrakjuk gombával, végül pedig a tojást is rátesszük. Önmagában vagy pirítóssal is laktató ebéd vagy vacsora.