Ennek ellenére egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a gasztronómiai világ beszűkül körülöttünk. Sokszor érthetetlen okoknál fogva diétázunk és végeérhetetlenül fogyni akarunk, az édességet bűnözésnek nevezzük, a salátát azonosítjuk az egészséges étellel, a húsokat pedig valamiért tiltólistára kényszerítjük. Elidegenedtünk az ételünktől, könnyelműen az élelmiszeriparra bíztuk magunkat és gyermekeinket, akik felnőttkorukra így szegényebbek lesznek egy teljesen természetes és szükséges örömforrással (hogy a testi problémákat, diabéteszt, allergiákat, túlsúlyt ne is említsük).

„...az utolsó időkben némelyek... ördögi tanításokra hallgatnak... Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek vele a hívők... Mert az Isten minden teremtménye jó, ha hálaadással élnek vele...“ (1Tim 4,1-5)

Ez az ige pedig bezárta a kört, és megadta a keretet a blogunknak is. Adottak a zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, húsok és sok más, ami jó, amivel élnünk kell, és érdemes is. Minket nem érdekelnek a népszerű diéták, az aktuális tiltólistás élelmiszerek, az ipari ételek. Mi itt szívvel-lélekkel főzünk, és reméljük, hogy talán másoknak is örömteli perceket tudunk szerezni.


A Brioche blogot ketten írjuk, Judit és Sanya. Egyetemista éveink alatt megfordultunk Londonban és Görögországban, ahol kipróbáltuk magunkat a helyi vendéglátóiparban. Amikor csak tehetjük, éttermezünk, utazunk, új helyeket és ételeket próbálunk ki.

A mi családunk "konyhás" típus, ezt azóta tudom biztosan állítani, amióta Zsófink már másfél évesen napi szinten krumplit és répát pucolt a plüssállatainak, majd ezeket egy kis fazékban feltálalta nekik. Szóval mindenki itt tölti legszívesebben az idejét, ezért rendkívül fontos, hogy a jövőbeli konyhánk kielégítse a sok-sok igényünket. Az első számú igény pedig a tárolás. Ahhoz, hogy kényelmesen főzni tudjunk, legyen elég helyünk, és egy-két mozdulattal előkapjuk az épp szükséges eszközt, mindennek kell egy megfelelő (lehetőleg szem elől elzárt) hely.

Lássuk, mit teszünk azért, hogy a konyhapultunk minél üresebb maradjon:
Kamra híján kihúzható kamrapolcokon tároljuk majd a száraz élelmiszereket, ez nálunk is a hűtő mellett kap helyet, pont mint az alábbi képen. A tűzhely mellé is kerül egy ilyen, csak kicsiben, oda tesszük az összes olajat, ecetet és szószt, amire a főzés során szükség van, és eddig csak a pultra állítva koszosodott.

Zöldségtároló fiók (forrás)

Kell egy géppark is a sarokba konnektorokkal, így a kenyérpirító, botmixer, robotgép, kézi mixer stb. egy mozdulattal előkapható, használható, majd újra el is tüntethető, pont, mint ezen a képen:




Ha minden a terv szerint alakul, ezzel az alapelvvel, hogy csak a naponta használt tárgyak lesznek elöl, rendezettebb, és könnyebben tisztítható lesz a konyhánk.
(A képek forrását sajnos nem ismerem, még a tervezés folyamán gyűjtöttem őket magamnak, és most a saját gépemből húztam elő őket. Ha valaki tud segíteni egy-egy linkkel, feltüntetem a forrást.)

Míg bele nem kerülünk a sűrűjébe, addig eszünkbe sem jut, hányféleképp lehet elrontani egy könyvvásárlást, főleg, ha ajándékba vesszük valakinek. Szakácskönyvekkel van tele a könyvesboltok padlása is, adok ezért pár tippet, mi alapján igazodjunk el a dzsungelben:

Mint ahogy azt hébe-hóba említettem már, építkezünk, gyereket nevelünk és kisbabát várunk, ezért a blog mellékvágányra került, de nem feledkezünk meg róla teljesen. Úgy gondoltam, készítek egy néhány cikkes sorozatot az új konyhánk épüléséről, az ötlettől a megvalósításig, egyrészt, mert a konyha kialakítása egészen témába vág itt a blogon, másrészt pedig, mert hasznos lehet megosztani a tapasztalataimat és esetleg elolvasni majd mások visszajelzéseit ezzel kapcsolatban.

A kezdetek

A ház tervezésénél arra törekedtünk, hogy a konyha és a nappali ne legyenek egy légtérben, ugyanakkor ne legyenek teljesen különválasztva se, és az étkezőasztal mindenképp a konyhában kapjon helyet. Így jött létre egy 21 nm-es helyiség, amely 3 oldalról nyitott, de mégsincs olyan érzésem benne, mintha a nappali sarkában állnék.

A tervezéssel párhuzamosan foglalkoztunk azzal, hogy a konyha stílusa reálisan tükrözzön minket, tehát semmi negédes vidéki báj, semmi funkciótlan dekoráció, ugyanakkor nem akartunk átesni a ló túloldalára sem valami acélos-inoxos ipari konyha létrehozásával. Az ipari stílus viszont mindkettőnkhöz közel áll, tehát gondolatban ezt puhítottuk addig, míg meg nem született egy robusztus tűzhely képe a fejünkben, fölötte egy ipari lámpával. Ez azonban kevés egy jól funkcionáló konyha megtervezéséhez, nem tudtuk mi mekkora legyen, vagy hogy milyen anyagokkal dolgozzunk, úgyhogy segítségül hívtuk Nórát, és itt kezdetét vette a komoly tervezés.

Ötletek és hangulatok

Rengeteg képet végignéztünk, és rengeteg jó ötleten rágtuk át magunkat, a lakberendezés legfájóbb pontja szerintem, hogy az ember nem tehet be mindent a házába, ami hirtelen megtetszik neki. :) Az utolsó körben végül többek közt ilyen inspirációs képek maradtak:


Kész a terv!

Sok-sok beszélgetés után pedig összeállt a kép, és elkészült a látványterv. Szürke bútor, fehér csempe, hosszú fa polcok és fekete fal. Számunkra a legfontosabb kitétel az volt, hogy a tűzhelyet a lehető legtöbb természetes fény érje, úgyhogy ez került végül a konyha közepére. Tőle balra szemmagasságban lesz majd a sütő, a falnál pedig a mosogató, alatta mosogatógép, a sarokban, a nappali ajtó mellett a hűtő, a teraszajtóhoz pedig idővel majd egy borhűtő kerül.

A fenti (nyugati) ajtó a nappaliba, a lenti (keleti) ajtó pedig a teraszra vezet. Az ablakok déli fekvésűek.

Utólag már tudom, hogy a ház tervezése és a ház berendezésének a tervezése kéz a kézben kéne, hogy járjanak. Magyarán, mi azt hittük, hogy egy ekkora konyhában majd táncolni tudunk a konyhasziget körül, aztán fokozatosan lejjebb kellett adnunk az elképzeléseinkből. Ekkora helyiségben ugyanis nem fér el egyszerre egy nagyobb konyhabútor minden szükséges fogyasztóval, egy sziget és még egy kétméteres asztal is legalább hat székkel, és erre az ember akkor jön rá, mikor a szemmérték helyett vonalzóval áll neki berendezést rajzolni. A helykihasználás végett az eredeti tervhez képest szűkebbre kellett venni a teraszajtót és az ablakokat is. Szóval jó előre tudni, hogy hova milyen és mekkora bútorokat akarunk, és ha lehetőségünk van rá, ahhoz viszonyítva terveztetni a házat. Mindenesetre már most szeretjük ezt a konyhát, a következő posztban részletesebben is írok majd a bútor egyes elemeiről, ill. hogy hogyan fogjuk megoldani a tárolást.

Az alaprecept a következő:

Egy vastagabb aljú levesesfazékban vajat és olívaolajat olvasztok, összesen 60 grammnyit, majd ebben megfonnyasztom és megpirítom a vékonyra felszeletelt hagymákat. Ez negyed órát vagy akár hosszabb időt is igénybe vehet attól függően, hogy mekkora fazékkal dolgozunk, ill. mennyi hagymából főzzük a levest éppen. A lényeg, hogy a hagyma összeessen, megpuhuljon, majd végül aranybarnára piruljon. Időről időre keverjünk rajta egyet, nehogy leégjen. A lényeg a szín, amint a hagyma nagy része gusztusosan megbarnult, szórjuk meg 1 evőkanál simaliszttel, alaposan keverjük el, pirítsuk egy kicsit, majd öntsük fel a húslevessel. Fontos, hogy a húsleves forró legyen, mivel a hideg leves lényegesen lelassítja a főzési folyamatot. Fedő alatt közepes lángon fél órát főzzük. Ezalatt kenyeret, vagy ideális esetben bagettet szeletelünk és sajtot reszelünk. A kenyérszeleteket megpirítjuk, majd levesszük a levest a tűzről és kis tálakba töltjük. A levessel megtöltött tálak tetejére kerülnek a pirított kenyérszeletek, és az egészet gazdagon megszórjuk sajttal. Ha autentikus francia hagymalevesre vágyünk, vásáruljunk comté sajtot, ha ez nem lehetséges, bármilyen zsíros, gyorsan olvadó sajt megteszi. Sütőben grill fokozaton vagy 240 fokon rásütjük a sajtot, és azonnal, forrón tálaljuk.

Szerintem már ez az alaprecept is kellően melengető és ízletes, de könnyen fokozhatunk rajta. A liszt például elhagyható - ennek egyetlen szerepe egyébként csak a sűrítés. Helyette fél-másfél deci száraz fehérborral felönthetjük az épp megpirult hagymát, ez egyrészt megtisztítja a fazekat az odakapott részektől, másrészt új ízt visz a levesbe. Hagyjuk, hogy a bor egyharmada elpárologjon, és ezután folytassuk a receptet a húslevessel.

Ez a recept azoknak a jóravaló türelmes embereknek íródott, akik megkímélték bodzabokruk virágait, és kivárták, míg beérnek rajta a bogyók, ugyanakkor mellékelem az aktuális kedvencemet is, a mogyorófagyit a bodzátlanok kedvéért.

(Hogy egészen biztosan felhívjam mindenki figyelmét a bodzabogyó értékére, nézzétek meg, mennyiért vehettek belőle fél kilót az Amazonon.)

Gasztroszociális jellegű ételről van szó, ami jelen esetben azt jelenti, hogy nyár derekán egy baráti társaság látogassa meg kedvenc hentesét, és vásároljon nála tömérdek sertésbordát, fűszerezze intenzív ízű és/vagy meglepő fűszerekkel mint például csillagánizs, gyömbér vagy meggylikőr. Süsse sokáig, a várakozási időt múlassa sörözéssel, aztán a kellő pillanatban mindenki ragadjon magának bordát, és élvezze az életet. Szigorúan kézzel ehető étel.

P.S.: A gasztroszociális szót a Brioche blog szeretné levédetni magának.